Boda Tibor

Tizenkét éves koromban ismerkedtem meg a színjátszással. Fokozatos, lassú, ugyanakkor kérlelhetetlen térfoglalása eredményeképpen mára életvitelszerűen űzöm. Nem tudnám nem csinálni. Volt időm megtapasztalni, hogy a tágabb értelemben vett színház által mihez jut hozzá az ember, és arról is meggyőződtem, hogy fontos másoknak is megteremteni a lehetőséget, hogy részesülhessenek az élményben. Leginkább a színház azon válfajában hiszek, ami élő, közvetlen és aktivitásra ösztönöz. Ami nem elégszik meg azzal, hogy van előadó és néző, színpad és széksorok, takarás előtti és takarás mögötti világ. A drámapedagógia számomra a találkozásról és az interakcióról szól. Amikor az egyén kontaktusba kerül a másikkal, akár saját magával is úgy, ahogy eddig talán még nem. 

A Kb35 Színházi Nevelési Társulat olyan emberek együttműködése, akik ugyanazt gondolják nagyon sokféleképp. Valós párbeszédet folytatunk, tudjuk, mit akarunk, ugyanakkor kompromisszumkészek vagyunk. Gyerekkorunktól kezdve belenőttünk abba a tevékenységbe, amit együtt akarunk űzni, annyira, hogy néha azon gondolkozom: mi választottuk a drámát, vagy a dráma választott ki minket?

Fazekas Anna Dorka

Lassan 10 éve vezetek színjátszó csoportokat és táboroztatok. 2018-ban végeztem pszichológusként az ELTE-n, jelenleg komplex integratív gyermekterapeuta képzésben tanulok tovább. Pszichológusként elsősorban gyerekekkel, kamaszokkal, szülőkkel foglalkozom és segítem őket a legkülönbözőbb élethelyzetekben.

A csapatban fontos feladatom, a színész-drámatanári munka mellett, a szervezetünk folyamatos fejlesztése,  működésünk összehangolása és a külső kommunikációnk egyengetése, hogy minél több diákot és pedagógust elérhessen a tevékenységünk.

A színjátszással 8 éves koromban találkoztam Kovácsné Lapu Mari csoportjában Inárcson, mely életre szóló hatást gyakorolt rám. Számomra az élet külön szépsége, hogy a társulatban ma többek között azokkal az emberekkel is dolgozhatok együtt, akik gyerekként és a pályafutásom alakulásában is nagy hatással voltak rám.

Személyes szakmai honlapom az alábbi ikonra kattintva érhető el, vagy a www.fazekasannadorka.hu -n. 

Fodor Éva

A KB35 Színházi Nevelési Társulat színész-drámatanára vagyok,
drámapedagógus, a Történetező színjátszó műhely vezetője.
Elsőként édesapám, Fodor Mihály gyermekszínjátszó műhelyében
játszottam, majd az inárcsi színjátszók körében, ahol barátaimmal felnőtt
színjátszóvá értünk Kovácsné Lapu Mária szárnyai alatt. Nagy hatással volt
rám a Pest megyei gyermekszínjátszó tábor, ahol az évek múlásával
táborozó gyermekből asszisztens, szervező, csoportvezető rendező
lettem.
Ezirányú tanulmányaimat a Pannon Egyetem színház- és drámapedagógus
képzésén végeztem, ahol a szakma nagyjaitól tanulhattam. Azóta
mindenféle korú gyerekkel játszottam már a drámapedagógia széles
eszköztárával. Vezettem színjátszócsoportot, dráma csoportot, tartottam
középiskolában órarendi dráma órákat, részem volt közös alkotásban
gyerekekkel és felnőtt alkotótársakkal.
Pedagógusként azokat a módszereket keresem, amelyekben lehetősége
nyílik a gyerekeknek önmaguk megismerésére, lehetőségeik
feltérképezésére, arra, hogy kompetensnek érezzék magukat a saját
életük és kapcsolataik alakulásában. A velük való munkában az a
legnagyobb öröm, amikor látom őket bevonódni, elmélyülni egy-egy
játékban vagy beszélgetésben. Ezek a pillanatok a legjobb visszajelzések.
A KB35 szakmai tevékenységében fontos számomra az
együttgondolkodás, a közös alkotófolyamat, amely pedagógiailag nagyon
átgondolt, ugyanakkor elég nyitott ahhoz, hogy a diákok is aktív
részeseivé válhassanak a foglalkozások során.

Kovács Anna

Kovács Zoltán

Gyermekkorom óta foglalkozom színjátszással Inárcson, ahol felnőttem. Elsősorban innen kaptam az ösztönzést, hogy drámapedagógiával foglalkozzam, itt kezdtem el a helyi művészeti iskolában gyereket tanítani.

Az ELTE bölcsészkara után, ahol magyart és történelmet tanultam, elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámapedagógia-képzését, amely segített kiszélesíteni és elmélyíteni módszertani tudásomat. Itt sok hasonló gondolkodású kollégát ismertem meg, akikkel megalapítottuk a Kontraszt Műhely egyesületet, ahol máig dolgozom. Nagy hatással volt rám az a pár nap is, amelyet a Káva hospitálási programja keretében eltölthettem megfigyelőként, majd résztvevőként a Hinta című TIE-foglalkozásukon. Ekkor kristályosodott ki bennem, hogy pontosan mit várok ettől a tevékenységtől pedagógusként.

Azt gondolom, hogy a drámapedagógia olyan csatornákat képes megnyitni a gyerekekben, amelyek az iskolai és a hétköznapi érintkezés során zárva maradnak, vagy csak nagyon szűk körben nyílnak meg. Segíthet az embereknek abban, hogy közös képzeletvilágot alakítsanak ki, közösen gondolkodjanak, vitázzanak, megoldásokat keressenek nehéz emberi helyzetekre, ezáltal egymást tanítsák.

Jelenleg a Veres Pálné Gimnáziumban tanítok magyart és drámát. Emellett a Kontraszt Műhely tagjaként is tartok drámafoglalkozásokat gyerekeknek, továbbképzéseket pedagógusoknak. A KB35 az a közeg, amely gyermekkorom óta végigkíséri az életemet, és segített azzá válni, aki vagyok.

Szivák-Tóth Viktor

A társulati munkám mellett a Szkéné Színház színházpedagógiai műhelye, a Rakpart3 szakmai vezetője vagyok. Emellett mint szabadúszó író, rendező, színész, drámatanár veszek részt színházi társulatok projektjeiben, produkcióiban. Ma is nehéz elhinnem, hogy a teljes munkaidőmet színházzal és színházi neveléssel töltöm. Ezt elsősorban a KB35-nek, Inárcsnak köszönhetem. Drámás végzettséget a Pannon Egyetem Dráma- és színházpedagógia szakán szereztem, módszertanilag meghatározó volt számomra a Kerekasztal Színháznál eltöltött három év, de azóta is minden munkám újabb lehetőséget jelent a fejlődésre, megtisztelő, hogy olyan társulatok hívnak meg magukhoz, mint a KÁVA Színház, RÉV Színház, a Láthatáron Csoport, K2 Színház… hogy csak azokat emeljem ki, ahol színházi nevelési előadások elkészítésében vehettem részt.

A KB35 azért kiemelt fontosságú számomra, mert olyan tagokból áll, akik főállásuk mellett fordítanak rengeteg energiát erre a tevékenységre, ami egyértelműen bizonyítja hitüket a műfaj hatékonyságában. Emellett máig közösségi színházi alapokon működünk, mi magunk is vitázunk, megkérdőjelezünk és egyeztetünk minden egyes alkotófolyamat alatt.

Villant Bálint

2020-ban végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán. 

Nem egészen négy évvel a diplomám megszerzése előtt részt vettem a KB35 társulatának legelső, szárnypróbálgató színházi nevelési projektjének alkotófolyamatában… és részt veszek azóta is, nem kevés alkalommal, az elkészült program megvalósításában.

Négy évvel ezelőtt (azóta már eltelt a negyedik), az újdonsült kollégáimmal való közös alkotás élménye is közrejátszott abban, hogy felfedezzem magamban a vágyat: a színházi nevelést szakmámnak választanám, ha tehetném.

A KB35 volt számomra az az alkotó közösség, akik mellett megéltem és megtanultam azt, hogy mit jelent a demokratikus és empatikus színházi munka. A közös – íratlan – szabályainkat büszkén képviselem minden közösségben. Örömmel tölt el, hogy a társulatunk erősen figyel arra, hogy az alkotó folyamatokban megteremtett értékeit továbbadja – színházi nevelési programjaik megvalósításakor.

Örömömet lelem a színházi nevelés különböző műfajaiban. 

A KB35 mellett, legkedvesebb szakmai élményeim közé sorolom a Kerekasztal Színháznál töltött szakmai gyakorlatom, csoportvezetői munkám a Trafó Kortárs Művészetek Háza színházpedagógiai műhelyében és a kisvárdai- és mátészalkai tankerületekben megrendezésre kerülő Csodaszarvas Táborokban való részvételt, ahol programszolgáltatóként dolgoztam.

Jelenleg pályakezdő vagyok – ez mit jelent? Két színházi nevelési csoport alapító tagja vagyok, emellett közreműködöm egyéb színházi nevelési projektekben, valamint egy budapesti gimnáziumban dolgozom drámatanárként.